Mt 22,1-14 (Szent István Társulati Biblia)
1Jézus ismét példabeszédben szólt hozzájuk:
2„A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzőt rendezett a fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre! Azok nem akartak jönni.
4Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre!
5Azok nem törődtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett.
6A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sőt meg is ölték őket.
7A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette.
8Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek ezért ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzőre!
10A szolgák ki is mentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzős terem megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bejött, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzőre öltözve.
12Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzőre öltözve? Az elnémult,
13a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
14Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 22,1-14 (Káldi-Neovulgáta)
1Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:
2„Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.
4Ekkor más szolgákat küldött, ezekkel a szavakkal: »Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.«
5De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,
6a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték őket.
7Haragra gerjedt erre a király, és elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztíttatta, a városukat pedig felégettette.
8Azután azt mondta a szolgáinak: »A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek hát ki a bekötőutakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.«
10A szolgák kimentek az utakra, és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12Azt mondta neki: »Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?« Az nem szólt semmit.
13Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!«
14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 22,1-14 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
1Jézus azután újra példabeszédben szólt hozzájuk:
2„Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt rendezett fiának.
3Elküldte tehát szolgáit, hogy hívják a meghívottakat a menyegzőre. De azok nem akartak jönni.
4Erre más szolgákat küldött: mondjátok meg a meghívottaknak: elkészítettem lakomámat, ökreimet és hizlalt állataimat leöltem, minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!
5De azok nem törődtek vele. Elmentek, ki majorjába, ki meg keresete után.
6Mások pedig megfogták a szolgákat, megverték, sőt meg is ölték őket.
7Amint a király ezt meghallotta, haragra lobbant. Kivezényelte hadseregét, a gyilkosokat fölkoncoltatta, városukat pedig fölégettette.
8Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzői lakoma kész, de a meghívottak nem voltak méltók rá.
9Menjetek ki az útkereszteződésekre, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.
10A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek rosszakat és jókat, ahogy jöttek, úgy hogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
11Mikor a király bement, hogy lássa a vendégeket, észrevett egy embert, aki nem volt menyegzős ruhában.
12Barátom, szólította meg, hogyan jöttél ide menyegzős ruha nélkül? Ő hallgatott.
13Erre a király megparancsolta a szolgáknak: kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
14Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 22,1-14 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
1Jézus ismét példázatokban szólt hozzájuk:
2– Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4Ekkor más szolgákat küldött, mondván: „Mondjátok meg a meghívottaknak: »Íme, elkészítettem a lakomát. Ökreim és hízott állataim levágva. Minden kész. Jöjjetek a menyegzőre!«”
5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik az üzlete után.
6A többiek pedig megragadták a szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7Ekkor a király haragra lobbant, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8Akkor ezt mondta szolgáinak:
8„A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek tehát a főutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”
10A szolgák kimentek az utakra, és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12Így szólt hozzá: „Barátom, hogyan jöhettél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az hallgatott.
13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: „Kötözzétek meg kezét és lábát, és vessétek ki a külső sötétségre! Lesz ott majd sírás és fogcsikorgatás.”
14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.
Ugrás a hivatkozott fejezethezMt 22,1-14 (Káldi Biblia)
1És felelvén Jézus, ismét példabeszédekben szóla nekik, mondván:
2Hasonló mennyeknek országa egy királyemberhez, ki menyekzőt szerze fiának.
3És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat híják meg a menyekzőre; de nem akarának eljőni.
4Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak: Ime elkészítettem ebédemet, tulkaim a hizlalt állataim meg vannak ölve, és minden kész; jőjetek a menyekzőre.
5Azok pedig elmulasztván, elmenének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után.
6A többiek pedig megfogák az ő szolgáit, és szidalmakkal illetvén, megölék.
7Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, elveszté ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá.
8Akkor mondá szolgáinak: A menyekző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók.
9Menjetek ki tehát az útfelekre, és a kiket találtok, mind híjátok a menyekzőre.
10És kimenvén szolgái az utakra, összegyüjték mind a kiket találtak, roszakat és jókat, és betelék a menyekzős ház letelepűltekkel.
11Beméne pedig a király, hogy lássa a letelepűlteket, és láta ott egy embert, ki nem volt menyekzős ruhába öltözve.
12És mondá neki: Barátom! hogy jöttél ide be, menyekzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémúla.
13Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén kezeit és lábait, vessétek őt a külső sötétségre; ott leszen sírás és fogak csikorgatása.
14Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
